Iráni tea

Az indiai, kínai, japán és koreai tea mellett számos ország termeszt és gyárt teát. Ezek a területek kevéssé kerülnek a fókuszba, mert ortodox teákat gyártanak, vagy éppen mert helyi jelentőségűek. De a teatermelők sorsa a világ számos pontján hasonlóan nehéz. A tea végeredményben egy mezőgazdasági tömegcikk, amire nagy hatással van a világgazdaság és kereskedelem alakulása mellett sok helyi körülmény és újabban egyre több helyről hallhatóan a globális klímaváltozás. Így került elénk egy olyan teatermelő szeglete a világnak, amiről alig tudunk, Közép-Ázsia egyik viharos, sokat szenvedett vidéke, ahol a tea jelenti az egyetlen megélhetési forrást és reményt. A perzsa teáról a nálunk tanuló iráni diákoknak köszönhetően nekünk is konkrét tapasztalataink vannak, nagyon büszkék, hozzáértők, szeretnének hazai márkákat inni, és mindig nyitva hagyják az ajtót maguk után.

   Iránt a tea a selyem útnak és más kereskedelmi csatlakozópontoknak köszönhetően nagyon korán elérte, a XV. századra már élénk teakereskedelem folyt az ország területén. Az Iránban termelt teára tett első sikertelen kísérlet 1882-re datálható, amikor indiai eredetű teamagvakat próbáltak elültetni és felnevelni. 1899-ben Mohammad Mirza akit „Kashef Al Saltaneh” néven jegyez a történelem indította el a teatermelést Lahijanban. Kashef Teherán elöljárója, később Irán indiai nagykövete volt és az iráni kultúra jelentős szeletét képviselő tea megtanulása ugyanolyan kémtörténet volt az angol uralom alatt álló Indiában, ahogy pár évtizeddel azelőtt az angolok lopták el az eredendő tudást Kínától.
Mivel a herceg nagyon jól beszélt franciául, ezért egy francia kapcsolatokkal rendelkező munkásnak adta ki magát, így jelentkezett egy teaültetvényen munkára. A sikeres gyakorlati munka után már csak néhány teapalánta kicsempészése volt hátra, amit diplomáciai mentességével élve sikerült megtennie. Kashef nem volt szégyenlős, 3000 palántát adott fel Perzsiába Kangrából és Perzsia Gilán nevű régiójában a Kaszpi tenger déli partvidékén fogott hozzá a teatermesztéshez.  Az éghajlat tökéletes volt a teának és az iparág gyors növekedésnek indult elsősorban Guilanban és Mazanderánban. Kashef lahijani mauzóleuma ma az iráni Tea Múzeum része. 1934-ben építették az első modern tea feldolgozó üzemet. Ma több, mint 32000 hektáron termelnek teát, mintegy 107 tea üzemben. A perzsa tea jórészt ortodox fekete tea, amit erős esszenciából hígítva fogyasztanak. Az ország 2009-ben még 60.000 tonna teát gyártott, mára ez erősen csökkenő tendenciát mutat. Az iráni tea nagy része organikus kemikáliák használata nélkül termelt.

Az Irán északi tartományaiban élő emberek számára a tea elsődleges megélhetési forrás, 2009-ig több mint félmillió ember dolgozott a tea iparban. Az iráni zöld teát főként Németországba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Kanadába, Oroszországba, Azerbajdzsánba, Grúziába, Tadzsikisztánba és Türkmenisztánba szállítják. A tea nélkülözhetetlen a helyi lakosok és a termelők életében és Iránnak ezen a részén nem létezik más termelő tevékenység, ami bevételt jelenthetne számukra. Sajnos úgy tűnik, most már ez sem.
A teatermelők Iráni Szövetségének bejelentése szerint a teatermelők az idén az alacsony hozam és száradtság miatt nem szednek harmadik szedést a teaültetvényeken. 2009 óta 40 %-kal csökkent a termelés és az iparágban dolgozók száma.
Az egyre szélsőségesebb éghajlat egyre érezhetőbb károkat okoz a teaültetvényeken. 2012-höz képest az első két szedés még elfogadható, de már így is érezhetően szerényebb volt.
Az ültetvények tulajdonosainak az elmaradó bevételek miatt az alkalmazottak kifizetése is gondot okoz. Az első és második szedés az idén 46,000 tonna teát adott, amit nagykereskedőkön keresztül értékesítenek úgy, hogy az áru kifizetése egyre bizonytalanabb.
A kormányzati támogatás hiánya sem segíti a teatermelők életét. India 12 millió kg teát exportál Iránba és az iráni kormány a közelmúltban erősítette meg ez irányú kapcsolatait Indiával.
Összegezve, kisebb hozam az ültetvényeken, elmaradó bevételek és a külföld által támasztott konkurrencia az újabban feltámadt teacsempészettel együtt a lehető legkevésbé teszi reményteljessé az iráni tea jövőjét.
Mellékletben részben Mehrad Lajevardi képei.